Azt hiszem régen bennem volt ez a pár gondolat, de az elmúlt pár hét csak megerősítette, hogy valamit tenni kell. És minél hamarabb.

Előre leszögezném, hogy jelenleg, egy zsidó tulajdonú, nemzetközi cégnek dolgozom, ahol a csapat kb. negyede meleg, a társaság teljesen nemzetközi. Feketék, arabok, ázsiaiak, fehérek, ke­resztények, zsidók, muszlimok, ateisták dolgozunk együtt minden probléma nélkül, azért, hogy a cég egyre jobb eredményeket érjen el és ezáltal legyen munkánk, amiből megélünk. Ők valószínű­leg nem fogják ezt az írást olvasni, de Magyarországon ugyanúgy vannak különféle barátaim. Mele­gek, zsidók, cigányok, rokkantak, akiket igenis szeretek és nagy részüket tisztelem azért amit elértek az életükben, azért amiért megtanítottak sok dologra, amit hasznosíthatok az életben. Szóval nem hiszem, hogy azzal lenne a baj, hogy valaki részben más mint a többiek.

A legnagyobb probléma ott van, hogy elhitetik a „fejlett” világban, hogy mindenkinek, min­denhol ugyanolyan joga van, azt csinálni amit akar.

Ez az egész multikulturalizmus már nemzetközivé válása idején hatalmas viszályokat oko­zott a különböző országokban. Az USA mint a legkevertebb állam a világon, elkezdett jogokat adni az addig alsóbbrendű állampolgárainak. A feketék lázadásai miatt eltörölték a rabszol­gaságot, jogo­kat adtak az indiánoknak (ez mondjuk a legirritálóbb, amikor azt mondják az amerikai­ak, hogy jo­got adtak a „native american” népességnek), a nőknek stb. Ez egy teljesen ter­mészetes folyamat volt, mivel nem volt meg a több száz, ezer éves történelmi, erkölcsi, vallási múltjuk, szóval keresték a helyüket a világban és próbálták a lehető legjobb utat megtalálni. Az Egyesült Államok irányítói (szándékosan nem vezetőket írok, mert a XIX. század 2. fele óta az irá­nyítói- és a vezetői- nem ugyanaz a csoport) egy idő után rájöttek arra, ha látszólagos szabadságot ad­nak az embereknek, az­zal befogják a szemüket, szájukat, fülüket. Magyarul az egyre nagyobb de­mokráciába lépő USA-ban az emberek kimentek tüntetgetni és már meg is kapták az egyének szá­mára fontos jogokat. Közben nem vették észre, hogy a társadalom jogait ezáltal teljesen megnyir­bálták. A világ minden részéről odasereglett emberek, azért mentek oda, hogy egy szabad életet élhessenek, ahol azt csinál­hatnak, amit akarnak. Ezt el is érték egyéni szinten. Volt választójoguk, nem volt faji, vallási, nemi megkülönböztetés stb. Viszont ahogy egy amerikai jó barátom mondta „Az Egyesült Államok egy szabad ország, ahol szabad emberek szabad akaratukból azt csinálnak, amit szabad.” A társadalomb­an megkezdődött a teljes agymosás, ami napjainkra elért egy olyan szintet, hogy a népesség legna­gyobb egyetértése mellett mészárolnak le milliókat világszerte a nem­zet biztonsága nevében, holott azok az országok, akiket megtámadnak még csak nem is gondolnak az USA megtámadására. Ha másért nem egyszerűen geológiai és anyagi helyzetük miatt.

A XX. században a többi fejlett országban az „elnyomottak” elkezdték a hangjukat hallatni a jogaikért. Az európai országok azonos irányítói elérkezettnek látták az időt, hogy elkezdjék az Amerikában már jól bevált gyakorlatot. Ez az irányítói csoport nagy gondossággal létrehozta a tör­ténelem két leginkább elnyomó rendszerét. A kapitalizmust és a kommunizmust. Mindkettőt mű­ködtették egy időben, majd amikor rájöttek, hogy a kapitalizmus számukra gyümölcsözőbb, mivel az ott élő emberek elhitték, hogy ők szabadok, tehát nem kell állandóan rettegni egy forradalomtól, a kommunista hatalmat egyszerűen feladták és azokat a társadalmakat is elkezdték átalakítani a ka­pitalizmusra. Nem véletlen, hogy ma azt látjuk, ugyanazok a vezetők ülnek fontos pozíciókban. Ők nem tagadták meg magukat és a múltjukat, egyszerűen a kenyéradó gazdájuknak engedelmeskedve, továbbra is kiszolgálják őket. Megadták az egyéni jogokat az embereknek, de mellette el­veszejtették a tényleges szabadságot. Az európai polgárok már nem akartak meghallani semmit, csak amit a Nagy Testvér mondott, aki persze azt hangoztatta, hogy minden ember egyenlő, de azért a vezetői-, irányítói réteg egy kicsit még egyenlőbb. Nem emelhették fel a hangjukat a megkérdezésük nélkül hozott változások ellen, nem szólhattak bele többet az ország irányításába és ez tart a mai napig és csak egyre rosszabb. Ne tessék megtévedni. Azért mert demokratikus választás van egy országban, az nem azt jelenti, hogy az ország irányítóit választják meg. Ott csak a vezetőkről döntenek, akik mindegy melyik oldalon állnak mert ők is az irányítók parancsait teljesítik.

Itt nem azt akarom mondani, hogy adjuk fel, mert úgysem tudunk mit tenni. Ellenkezőleg. Most vagyunk talán az utolsó órában ahhoz, hogy valamit még tudjunk tenni. És kell tenni valamit azért, hogy megmaradjon nemzetünk és talán fel tudjuk nyitni más nemzetek szemét is, hogy valami nem működik jól ebben a rendszerben. A hogyant már egy előző blog bejegyzésemben kifejtettem, de röviden csak annyit, hogy ki kell szállni minden szövetségből nálunk nagyobb és gazdaságilag, katonailag erősebb országokkal. Gaz­dasági érdekközösséget természetesen lehet kötni, de csak és kizárólag kereskedelmi érdekből. Tudnunk kell élni a semleges országok mindenapjait. Ki az aki komolyan gondolja egy percig is, hogy az Egyesült Államok, vagy az Európai Unió ténylege­sen egyenrangú szövetségest lát az országban. Mondjon nekem valaki egyetlen egy dolgot, amiben egyenlők vagyunk ezekkel az országokkal. Nincs semmi. Félreértés ne essék itt nem azt akarom megfogalmazni, hogy kevesebbek lennénk, sőt egy valami biztos van amiben sokkal többek va­gyunk és ez a történelmünk, és az erkölcsi tartása a magyar embereknek. És pont ez az ami megré­miszti a Nyugatot. Ők nem attól tartanak, hogy jaj mi lesz ha Magyarország kilép az Unióból, mert nélkülünk az összeomlik. Egy percig nem érdekli őket az országunk sorsa. Ők attól tartanak, hogy ahogy a történelemben már sokszor, a magyarság erkölcse legyőzi az irányítóit - annak ellenére, hogy megváltoztatták múltunkat, nyelvünket, vallásunkat, mi még mindig itt vagyunk ezen a bolygón. És ha ez megtörténik akkor esetleg más népek, akik jelenleg elnyomásban és teljes tudatlanságban élnek meghallják a hangokat és ők is lépnek. Ebben az esetben viszont semmi sem menti meg a mai vezetői réteg bukását. Az irá­nyítói réteg nem fog bukni, az biztos, mivel ők már előre eltervezték a jövőt, felkészülve minden es­hetőségre. Nekünk egy feladatunk lesz akkor, nyitott szemmel és aggyal élni, hogy a következő lé­pésük előtt ismét megálljt tudjunk parancsolni. És akkor esetleg el lehet kezdeni felépíteni egy új Magyarországot a régi alapokon.

Először viszont a saját országunkban, a saját agyunkban kell rendet tenni.

Mint írtam, az hogy valaki más, az nem feltétlen jelent rosszat, sőt. Tőlem élhetnek zsidók, cigányok, svédek etiópok... ebben az országban. Ahhoz, hogy jogokat kapjanak, ahhoz viszont telje­síteni kell a kötelességeiket azoknak, akik ebben az országban szeretnének élni. Beszélni a nyelvün­ket, tisztelni a kultúránkat és a vallásunkat és elsősorban a magyar érdekeket képviselni, mindenáron. Az első és legfontosabb dolog, hogy a médiát kontrol­lálni kell -ugyanis jelenleg ez a legfontosabb szócsöve az irányítói rétegnek, amin keresztül mossák az emberek agyát. Ez lehet erősen hangzik, de ezt teszik ők is minden általuk demokratikusnak ne­vezett országban. Engedélyezik a saját gondolataik megjelenését, valamint engedélyezik a szélsősé­geket, mivel az ellen a legkönnyebb fellépni, viszont mindenhol ellehetetlenítik azokat a hangokat, akik az emberek szemét próbálják felnyitni mindenféle indulat nélkül, ugyanis ebbe nem lehet bele­kötni. És itt jön elő a liberális pénz és médiahatalom, aki a többségben elültette azt a hitet, hogy be­fogadónak kell lenni és el kell fogadni a másságot. Mindenáron, még abban az esetben is, ha éppen az a többség ellen van. Nyugaton el kell fogadni, hogy emberek nem beszélik a nyelvet és a munka­helyeken biztosítani kell idegen nyelvű tanfolyamokat. (Egy jó példa, Angliában az építőiparban un. Working at Height -magasban dolgozók, biztonsági tanfolyama- teszt 19 nyelven tehető le. Kérdem én mit csinál az az ember az építkezésen, angolul beszélő emberek között, aki nem tud letenni egy angol nyelvű tesztet). El kell fogadni, ha egy iskolában a tanulók 95%-a nem beszéli az ország hiva­talos nyelvét (Malmö, Svédország). El kell fo­gadni, ha vallási okok miatt nem dolgozik annyit, mint az őshonos lakója az országnak. El kell fo­gadni, hogy csak azért nem kap meg valaki egy munkát, mert volt egy valamilyen hátránnyal induló jelentkező és őt kell felvenni, még ha kevésbé is ért ah­hoz amit csinálni kell. El kell fogadni egy ke­resztény erkölcsű országban, hogy „férfiak” a nyílt ut­cán miniszoknyában, papi jelmezben vonagla­nak, el kell fogadni, hogy a mások, megalázzák az adott nép nemzeti értékeit, erkölcsi normáit, és megalázzák, vagy börtönbe zárják az ezzel egyet nem értő embereket. És el kell fogadni, hogy a 70-90 % többség kisebbségbe kerül a 10-30% tény­leges kisebbséggel szemben.

Ez a trend terjedt el lassan az egész világon, természetesen a nem „demokratikus” országo­kat kivéve. Elég furcsa ugyanakkor, hogy a leginkább balliberális, kimondom zsidók által terjesztett nézetek legkevésbé pont Izraelben érvényesülnek. Abban az országban, ahol állampolgárságot nem kaphat egy nem zsidó ember, ahol rabszolgaként élnek az őslakosok, ahol csak és kizárólag egy val­lás körül forog az élet. És amennyiben ez ellen bárki a világon felemeli a hangját, abban a pillanat­ban arra emlékeztetik, hogy 70 évvel ezelőtt történt valami, ami miatt jelenleg a zsidók azt tehetnek a világon amit akarnak és ha ezzel nem értek egyet, akkor én vagyok a szemét kirekesztő, antisze­mita, fasiszta ellenség.

A demokrácia fogalmával nagyon nincsenek tisztában emberek. Demokrácia az, amikor a nép által megválasztott képviselők, a többséget képviselik. Bármikor visszahívhatók, ha a nép úgy érzi nincsen aszerint képviselve, mint amit elvár. És igenis a többség akarata kell, hogy érvényesül­jön. Hol húzzuk meg azt a határt, mi számít olyan kisebbségnek, akinek a szava érvényesülésre kell, hogy jusson. Ha ezt eléggé csökkentjük, akkor a végén eljutunk oda, hogy egy ember idióta ötlete is törvénybe lesz fektetve, mivel ő is kisebbség. A baj az, hogy jelenleg a média és a politikusok által elnyomott többség nem mer és nem is nagyon tud kiállni a saját érdekeiért. Példának okáért az éves rendszeres meleg vonaglás világszerte. Meleg ismerőseimnek kb. 1%-a ért vele egyet és vesz részt rajta. Ha ténylege­sen megkérdeznénk a lakosságot világszerte, nem hiszem, hogy százalékban kife­jezhető lenne a tá­mogatottsága. Mégis minden évben százezreknek kell végig nézni nem csak élő­ben, hanem a külön­böző médiákban is. Nem érzem problémának azt, ha egy nem publikus helyen összegyűlnek a melegek, mert ahhoz szerintem igenis joguk van, hogy találkozzanak hasonló beállí­tottságú, gondolkodású érzületű emberekkel. Ezért nem hiszem, hogy például a Sziget fesztivál me­leg sátra, akkora probléma lenne. Ha valaki nem akar egy helyen lenni ezekkel az em­berekkel, ak­kor ne vegyen jegyet és ne menjen oda. Viszont az Andrássy utat egyrészt nem kellene le­zárni egy ilyen felvonulás miatt, nem beszélve az ott lakó emberekről, akiktől nem várható el, hogy ezt néz­zék végig gyerekeikkel minden évben. És ami ennél fontosabb ezek miatt az aberrált vonag­lók miatt érik atrocitások, azokat a melegeket, akik melegek ugyan, de élik mindennapi életüket, végzik min­dennapi munkájukat és igen, meleg párkapcsolatban élnek és gyereket nevelnek. A libe­ralizmus ne­vében felhasználnak embereket a társadalom megosztására, ami által gyengül a társada­lom egésze. És pontosan ez az amit akarnak.

Miért kell tehetetlenül nézni a többségnek, hogy cigányok segélyen élnek, lopnak, rabolnak, gyilkol­nak, semmibe veszik az ország értékeit. Élősködnek a megfélemlített többségen. És itt szin­tén hang­súlyoznám, hogy nem a cigányok 100%-ról beszélek. Igaz, hogy a média által nem nagyon mutatják -mivel kiderülne, hogy működő modellek is vannak- de cigány többségű települések létez­nek, ahol nem lopnak, nem segélyen élnek a cigányok, mert a helyi vezetőik elfogadják, hogy más­hogy kell velük bánni, mint a többséggel. Természetesen ők is megjelennek a médiában, de csak ak­kor, ha va­lami negatívumot lehet elmondani róluk. ha esetleg a legkisebb szabálytalanságot találják a több száz pozitív mellett. Ekkor ugyanis nagyon fontos elmondani és az emberek fejében elültetni, hogy másképp nem lehet csinálni dolgokat, csak ahogy a Nagy Testvér megkívánja. Igenis tudomá­sul kell venni, hogy a cigányságnak más erkölcsi, történelmi, vallási, családi hagyományaik vannak. Esze­rint kell hozzájuk fordulni. Ha megvonod a segélyt és szigorúan bünteted a szabálysértéseket, akkor ki fog menni kapálni a földekre és megtermeli magának az ételt. Ez persze csak akkor műkö­dik, ha a büntetésnek elrettentő hatása van. Egész addig, amíg a börtönviszonyok kategóriákkal job­bak, mint az otthonuk, addig ha másért nem, azért bűnöznek, mert nincs vesztenivalójuk. El kell is­merni, hogy a tanulatlan emberek nem ismernek sem istent, sem embert, csak és kizárólag az erő­szak erejét. Mivel nagy százalékuk cigány, ezért kell beszélni cigányügyről. El kell felejteni azokat a szólamokat, amivel a liberális és egyre in­kább a jobboldal is takargatja a problémát. Vagyis abban a pillanatban, amikor megszólal valaki ci­gány-bűnözéssel, megélhetési bűnözéssel kapcsolatban, el­kezdenek arról beszélni hónapokon ke­resztül, hogy márpedig ilyen nincs. Igenis van és teljesen mindegy minek hívjuk, nem azzal kell el­sősorban foglalkozni, hogy ezek cigányok vagy sem. Azt kell megérteni az embereknek, hogy van egy probléma, amit meg kell oldani, a lehető leghamarabb. Hívhatjuk szegény, alacsony intelligen­ciájú, erkölcs nélkül élő emberek bűnözésének is, vagy akár a többség által kirekesztett szegény el­nyomott kisebbség által elkövetett bűnözésének is. A vége ugyanaz, tehát azonos normákkal, ki­sebbségben lévő emberek csoportja rettegésben tart több száz­ezer embert ma az országban. Igenis egy megoldás van csak erre, a kontrollált erőszak. Hiába megy le egy belvárosi öltönyös képviselő, magázódva elbeszélgetni a putrisorra a 3 gyermekes 17 éves asszonnyal. Ezek az emberek csak ak­kor tisztelnek valakit, ha azt érzik az az ember felettük áll. Mivel a cselekedeteikben és a jelenlegi kultúrájukban semmi más nem mutatkozik meg, csak az erőszak, ezért ebből következik, hogy csak azt ismerik el aki erősebb náluk, a szó fizikai értelmében.

Emlékszem gyerekkoromban nagyszüleim falujában csak azért volt tekintélye a cigány vaj­dának (a magyarok részéről is), mert amikor probléma volt egy cigánnyal, azt egy pár pofonnal oldotta meg. Természetesen kiállt a cigányok mellett, ha őket érte ok nélkül bármilyen atrocitás. El kellene felejteni a 100%-ban becsületes emberek országát és igenis el kell ismerni a cigány vajdák jelentőségét. Ha valaki futtat 100 kurvát, vastelepe van (nem teljesen ellenőrizve), viszont cserébe rendet tart 2-3000 cigány kö­zött nem érzem akkora problémának, mint a jelenlegi helyzetet, ahol ellehetetlenítettek 100-200 nem erőszakos okoskodó bűnözőt, rászabadítva ezzel egy több százezres hordát az országra. Nem érzem problémának azt sem, ha egy polgármester felépítteti a saját kerítését a közmunkásokkal, ha mellette rend van a településén és mindenkinek van étel az asztalán, amit becsületes munkával meg­keresett pénzből vásárolt, vagy termelt meg. Igenis meg kell vonni a segélyeket, juttatásokat egész családoktól, amennyiben bűncselekményt követ el bármelyik tagja. Igenis meg kell alkotni törvé­nyeket, amelyekben szerepelnek korlátok a gyerekne­velés (nem csak a cigány családokról van szó itt sem) feltételeihez. Ha ezek a feltételek nem je­lennek meg, akkor automatikusan állami nevelésbe kell venni azokat a gyerekeket. Persze az állami nevelés minőségét lényegesen javítva a jelenlegi­hez képest. Akkor és csakis akkor visszaállhat az a rend, ami a cigányságon belül volt több száz évig. Lehet, hogy fognak tyúkot lopni, lehet, hogy ára­mot lopnak, de nem hiszem, hogy bárki em­lékszik ilyen szintű brutalitásra, ami az elmúlt években jellemzi az általuk elkövetett eseteket. Sem­mi különbséget nem érzek aközött, hogy a cigány vajdá­kat viszonylag békén hagyta a rendőrség - mi­vel tudták, ha kiesik az a láncszem, akkor dől az egész rendszer - és aközött, ami most van, hogy po­litikusok, bankárok, csak azért mert jogilag nem fogha­tók meg -a saját maguk által hozott törvények alapján- olyan cselekedeteket hajtanak végre, ame­lyekről mindenki tudja, hogy erkölcstelen.

A másik nagyon fontos dolog, hogy az emberekben tudatosítani kell, hogy ahhoz hogy a jo­gaikat gyakorolhassák, először a kötelességeiket kell teljesíteni. Minden embernek igenis kötelessé­ge, hogy az országot erősítse legjobb tudása szerint. Minden magyar embernek kötelessége, hogy a közt rakja előtérbe a saját boldogulása mellett. És én itt jegyzem meg azt a mondatot ami pár éve el­hangzott egy politikus szájából „Ha nem tetszik, el lehet menni”. Itt és ebben az esetben teljesen egyetértek azzal, hogy amennyiben valakinek nem a magyarság megmaradása, a magyar történelem ápolása, a magyar mint fogalom tisztelete az első, az igenis menjen el ebből az országból.

Igenis elérkeztünk az utolsó pillanathoz, amikor pártszimpátia nélkül ki kell mondani. Fog­jon össze az ország a közös jövőért és rekesszük ki magunk közül azokat, akik nem aszerint a nor­ma szerint szeretnének élni, ahogy a többség. Magyarország mindig is önellátó ország volt, még a 2 világháború között, illetve közvetlenül azután is. Újjáépítettük az országot jelentős külföldi segítség nélkül kétszer 30 év alatt. Ha ez nem bizonyította az életképességünket, akkor azt hiszem semmi. Ne higgyünk azoknak a hangoknak, amelyek több száz éve azt táplálják a magyar iskolások fejébe, hogy mi egy nulla semmire nem való nemzet va­gyunk. Semmi más céljuk nincs, csak az hogy elpusztítsák ezt az országot a Föld színéről. Nem fel­tétlen kell ezalatt azt érteni, amit a legdurvább összeesküvés elméletek gyártói mondanak. Egy or­szágot a legkönnyebb ugyanis úgy elpusztítani, ha azt az ott élők teszik meg. Jelenleg mi ma­gunk sokkal jobban pusztítjuk magunkat, mint bármelyik zsidó bankár, befektető. Pusztítjuk azzal, hogy azokra hallgatunk elsősorban, akik az ország függetlenségének teljes pusztulását szeretnék, pusztít­juk azzal, hogy nem emeljük fel a hangunkat a többség erkölcsi normáiért, és pusztítjuk az­zal, hogy hagyjuk az ellenünk támadókat élni ebben az országban.

Mivel mással magyarázható, hogy az évek óta megrendezésre kerülő ARC kiállításon a pla­kátok 90%-a teljes mértékben magyarellenes. Kíváncsi lennék mekkora botrány lenne, ha mondjuk én csinálnék egy plakátot, amelyen egy disznó fejére raknék menórát, vagy egy képen a gondolkodó rabbi elé tennék egy világtérképet. Azt hiszem hetekig ez lenne a téma a nemzetközi sajtóban. Ugye mennyire nem volt vicces nekik a szappan a zsinagóga kerítésén, de nem hallottam egy liberálist sem, amikor Trianont semmibe vették, megbecstelenítették. Az viszont, hogy ezt ők csinálják a mi történelmi múltunkkal, az teljesen normális és elfogadott gyakorlat. Az hogy az ősi írásunkat meg­becstelenítik, az természetesen csak egy vicc, ha én mondok egy zsidó viccet, az pedig antiszemitizmus. A saját hazánkban nem szólalunk meg amiatt, amit velünk tesznek. Ebben az or­szágban elsősorban magyaroknak kell élni, akik másodsorban lehetnek melegek, cigányok, zsidók, vagy akár hottentották. Érdekes módon, csak akkor kerül elő az ő nyelvezetükben a roma, zsidó, meleg fogalom, amikor szerintük hátrány éri őket. Amikor ők tesznek a magyarság ellen, akkor csak és kizárólag magyar rablógyilkos fiatalokról, magyar becsületes bankárokról és magyar szabadság­jogokkal rendelkező felvonulókról van szó. Lehetne egy nagyon egyszerű módja ezeknek a gyűlö­letbeszédeknek az elkerülésére. Töröljük a zsidó, cigány, meleg fogalmakat és használjunk csak és kizárólag a magyar megnevezést. Viszont ebben az esetben ne beszéljünk kirekesztett, elnyomott ci­gányokról, zsidókról, melegekről. Ne létezzen kisebbség, sem pozitív, sem negatív irányba. És higyjék el nekem, ha az ország helyzete megoldódik, senkit sem érdekel majd, hogy a másik melyik templomba megy be a saját istentiszteletére, kivel bújik egy ágyba, vagy hogy akár sündisznót va­csorázik, ha ahhoz van kedve. Csak és kizárólag akkor jönnek elő ezek a hangok, ha az országban élő emberek nem érzik jól magukat. Viszont továbbra is azt tartom, hogy vannak dolgok, amelyek nem tartoznak a nagyközönségre. Ez pedig a vallásom, a politikai nézetem, a szexuális beállítottsá­gom, szóval ezeket sem az egyik sem a másik oldalon nem kell kivinni az utcára.

Héber feliratú táblákat elhelyezhetek ma bárhol, de amikor egy település az ősi magyar rovásírással kiírja a település nevét a határba, azon felhördül mindenki és fasizmust kiállt. Cigány rádiót támogat az állam, de a csak magyar zenét játszó rádiót fasisztának bélyegzik meg. Nyíltan magyarellenes te­levízió működhet, de ha csak a youtube-ra feltölt valaki egy magyarságot dicsőítő videót, akkor azt pár napon belül letiltják. A média bérencei, tisztelet a kivételnek az ismeretlenség álarca mögé búj­nak. Miért nem lehet a médiatörvénybe beiktatni, hogy írott és íratlan hírcsatornáknak meg kell ne­vezni a riportereit, cikkíróit. Ezáltal elérhetővé válna a szerző és valószínűleg a töredékére csökken­ne a mocskolódás a médiában. Felejtsük el egyszer és mindenkorra a teljes szabadságot, ugyanis az nem okoz semmi mást, mint a felelőtlen szabadosságot. Az embereknek igenis korlátok között kell élni. Az, hogy ezek a korlátok tágíthatóak bizonyos kereteken belül, azt nem vitatom. De ne kelljen felnőni generációknak úgy, hogy szinte semmi más nincs a szemük előtt, csak az erőszak, a termé­szetellenes dolgok és a saját megalázottságuk. Ha ma valahol halálra vernek egy 70 éves embert, arra már szinte fel sem emeli senki a fejét, hanem átkapcsol a csodálatos valóság showra, ahol aber­rált emberek élik szerintük és a média szerint elfogadott aberrált életüket. A másik választás, hogy egy szappanoperát néznek, ahol színésznek nevezett emberek megjelennek a képernyőn és dicsőítik a szerintük elfogadott aberrált életet. Ezek az emberek 30-40 évvel ezelőtt már az általános iskolá­ból nem mehettek volna, maximum egy kőműves szakmunkás képzőbe. És ma őket állítják példa­képnek. A Nemzeti Színház igazgatója kiadja a román államnak a Nemzeti Színházat, hogy ott ün­nepeljék meg a legnagyobb magyar tragédiát a történelemben. És persze senki a magyar vezetők közül nem szólal fel ez ellen. Legfrissebb hír a mi drága külügyminiszterünk szájából: "a holo­kauszt.....a legnagyobb nemzeti trauma, amivel szembe kell nézni". Nem a történelmünk egyéb ese­ményei, amikor a vérünkkel is, de be akartuk bizonyítani, hogy mi igenis Európához akarunk tartoz­ni, mint egy független állam - tatárok, törökök, Rákóczi, 1848, Trianon, 1956, a százezrek, akiket a zsidó kommunizmus ellehetetlenített, kiirtott ebben az országban. Nem a mi legnagyobb tragédiánk az a holokauszt, ami mellesleg ma már bizonyítottan a zsidó vallási felső vezetés tudtával és bele­egyezésével történt. Hát itt tartunk ma.

Így gondolataim végén megkérnék tehát minden roma, izraelita és meleg embert, aki egy ki­csit is magyarnak gondolja magát elsősorban, hogy segítsen az országot megtisztítani az azt elárasz­tó cigány, zsidó és buzi élősködőktől. De egyúttal arra kérnék minden nem kisebbségben élő ma­gyar honfitársamat, hogy ne dőljön be az irányítók akaratának és segítse azokat akik az ország meg­mentése érdekében dolgoznak, legyenek ők bármilyen kisebbség. Fogjon össze az ország végre és legyen egy cél az ország helyreállítása, függetlenítése és becsületének visszaszerzése a magyar szívekben.

A bejegyzés alatt található tetszik és megosztás gomb használható, valamint a blog kommentelhető, amennyiben értelmes hozzászólások formájában tud megnyilvánulni a kedves olvasó!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.