Azt hiszem nem sokan fognak ezért az írásért szeretni, de az elmúlt napokban ezzel a témával kapcsolatban megjelent írások miatt gondoltam kifejtem véleményemet.

Tessenek már tudomásul venni, hogy ebben az életben semmi sincs ingyen. Abban az esetben, ha a felsőoktatást ingyenessé tesszük, az arra elköltött állami pénzt valahonnan elő kell teremteni. Tudom itt következik, hogy ha kevesebbet lopnának, akkor lenne pénz oktatásra, de mint ismeretes a politikusok lopnak. Mindegy mennyi van, ők lopnak annyit amennyi nekik kell, maximum kevesebb marad a kasszában.

Szóval így elsőre meg kéne vizsgálni, hogy mennyibe is kerül nekünk, mint nem politikus átlag polgároknak, a felsőoktatás. Mint tudjuk, a felsőoktatáshoz kellenek épületek, vízzel, villannyal, gázzal, telefonnal, internettel. Kellenek továbbá oktatók, akiknek illik fizetést adni, valamint befizetni utánuk a járulékokat. Ezeken felül szükségesek a különböző helyszínek, ahol gyakorlati oktatást lehet tartani a hallgatóknak, valamint egy nem kis hivatali háttér, köszönhetően a magyar bürokratikus rendszernek. Továbbá diákkedvezmények, utazási kedvezmény, munkanélküli segélyre jogosultság. Ezek csak a fontosabb kiadások, efölött vannak a kisebb tételek, amik elérik legalább a kiadások felét.

A következő számoknál a KSH adatait vettem alapul és az egyszerűség kedvéért kerekített számokkal dolgoztam.

A jelenlegi rendszernél egy diák átlagosan a tényleges oktatási költségek kb. 40-50%-át fizeti ki tandíjként, amennyiben költségtérítéses szakra iratkozik be. A nem magán felsőoktatási intézmények átlagos költségtérítési díja 185 000 forint félévenként. Ez azt jelenti, hogy egy diák oktatási költsége 800 000 forint átlagosan évente. Amennyiben ezt beszorozzuk 360 000-rel, vagyis a felsőoktatási hallgatók számával, akkor egy egész szép összeget kapunk. Egészen pontosan 288 000 000 000, azaz kettőszáznyolcvannyolc-milliárd forint. Mint mondtam ennek kb. felét kifizetik a diákok tandíj formájában, de így is marad 150 milliárd forint, ami a költségvetést terheli. A fenti számításnál kihagytam az államilag finanszírozott helyeket, ahol a diák nem fizeti ki a felét sem, tehát a végső szám, valahol 200 milliárd forint környékén lesz.

Vizsgálatom következő tárgya, hogy mi történik ezzel a kb. 70 000 diplomással évente? Ténylegesen szüksége van az országnak ekkora létszámú diplomásra? 

Sajnos egy jó része a friss diplomásoknak nem tud elhelyezkedni. Az okok elég szerteágazók. Telített piac, a diploma minősége, a diplomás emberek hozzáállása a munkaerő piachoz. Nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy a friss diplomások négy lehetőség közül választhatnak.

1. Elhelyezkednek szerzett diplomájuk szerinti munkakörben
2. Elhelyezkednek, nem a szerzett diplomájuk szerinti munkakörben (diplomát igénylő, vagy nem igénylő munkakörben)
3. Külföldre távoznak, ahol elhelyezkednek valamilyen munkakörben
4. Munkanélküliként felkeresik a Munkaügyi Központ helyi képviseletét, ahol segélyért folyamodnak.

És akkor itt tenném fel a kérdést. Miért kéne az adófizetők pénzéből fizetni a 2-4. kategóriába tartozók 4-5 éves oktatását? Csak azért, hogy elmondhassák magukról, van egy diplomájuk, ami nem kell a magyar piacnak?

Csak a saját ismerőseim között tudok legalább 20 olyan diplomást, akik külföldön dolgoznak és ebből több mint a fele már az egyetemi jelentkezéskor tudta, nem fog itthon elhelyezkedni az iskola elvégzése után. A jelenlegi egyetemi hallgatók 65%-a teljesen biztos benne, hogy diploma megszerzése után elhagyja az országot. Ezért fizessünk milliárdokat embereknek? 

Igenis fizesse meg mindenki a felsőoktatás árát, mivel nem csak az államnak fontos, hogy felsőfokú végzettségű szakemberei legyenek, hanem ezeknek a diákoknak is lényeges, mivel az egyetemi, főiskolai végzettség birtokában jobb beosztást és ezzel jobb fizetést is tudnak kapni! DE!

Nagyon fontos, hogy ezt úgy lehessen megtenni, hogy aki ténylegesen tanulni akar és utána a magyar gazdaság erejét akarja növelni tudásával, az ne legyen akadályozva ennek a tudásnak a megszerzésében. Megoldható például, hogy az állam kölcsön, vagy hitel formájában megelőlegezi, az arra rászorulóknak a tandíj összegét. Ennek  visszafizetésére a lehetőségek többek között az ösztöndíj, melyet megfelelő tanulmányi átlag fölött kapnak a hallgatók és ennek összege csökkenti a hitel összegét. Kiemelkedő tanulmányi átlag esetén akár a teljes tandíj összegét is kiválthatja az ösztöndíj. A fennmaradó összeget a tanulmányok befejeztével, munkába állás után kell visszafizetni. Abban az esetben, ha a felsőfokú végzettséggel nem felsőfokú pozícióban dolgozik, vagy netán nem a magyar gazdaságot erősíti a megszerzett tudással, akkor a teljes összeget vissza kell fizetni, akár úgy, hogy az iskola megkezdése előtt szerződést köt az állam a tanulóval. Ebben valaki kezességet vállal arra az eshetőségre, amennyiben a szerződő fél külföldre távozik és soha többé a lábát be nem teszi az országba.

És a fentiek miatt megismétlem, nem érzem jogosnak, hogy a magyar gazdaságnak a jelenlegi helyzetben, diplomás szállodai recepciósokat, vagy diplomás takarítókat kéne, finanszírozni. Igenis támogatni kell a kiemelkedő tudású, tehetségű embereket, de jelenleg a felsőoktatásban tanulók jó része még írni olvasni sem tud rendesen. És igen, biztosan lesznek olyanok, akik kimaradnak az egyetemi, főiskolai oktatásból, mert nem lesz meg így sem a lehetőségük a továbbtanulásra. De az élet már csak ilyen és bármennyire azt akarja elhitetni a világ velünk, hogy mindenki egyenlő ez nem így van és sosem lesz így. Néma emberből sosem lesz jó szónok és egy süketből sem lesz jó zene kritikus. Vannak szegény emberek akik nem engedhetik meg maguknak a továbbtanulást. Nekik kell megadni az esélyt arra, hogy jó szakemberek legyenek olyan középiskolai végzettséget igénylő szakmákban, amik sajnos egyre kevésbé találhatók meg. Nyugodtan kijelenthető ugyanis, hogy egy jó kétkezi szakember nagyságrendekkel jobban meg tud élni, mint egy rossz diplomás. Az államnak a tehetséget kell támogatni és nem alanyi jogon mindenkit diplomához juttatni, hogy utána azért keljen cikkezni a médiában, hogy mennyi munkanélküli diplomást tart el az ország.

És végül még egy fontos dolog. Jelenleg tényleg tarthatalan az az állapot, hogy az álláshirdetések nagy többsége diplomás embereket keres az azt nem igénylő állásokhoz is. Annak ellenőrzése szintén az állam, azon belül a munkaügyi felügyeletek dolga kéne legyen, hogy amennyiben valaki meghirdet egy állást akkor csak és kizárólag akkor lehessen feltétel a diploma, ha az elkerülhetetlen. Valamint be kéne fejezni azt tanítani gyermekeinknek, hogy csak abban az esetben érnek valamit, ha diplomájuk van. Vissza kéne adni a kétkezi munkának a rangját és becsületét.

Befejezésül annyit megjegyeznék, hogy engem is egy háromgyerekes, rokkant-nyugdíjas, elvált anya nevelt fel. Nem hiszem, hogy nem tudtam elérni az életemben azt amit szerettem volna és reális célként ki tudtam tűzni magamnak, csak azért mert "hátrányos helyzetű" gyerekkorom lett volna. És hozzáteszem nem is az állami segítség miatt lettem az ami ma vagyok. Ezért érzem azt, hogy van jogom kijelenteni, fizessen mindenki azért ha az alapoknál többet szeretne kapni az életben. Legyen szó oktatásról, egészségügyről, vagy bármi másról.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.